A tüdődaganat világszerte vezető helyet foglal el a daganatos betegségek halálozásában. Sajnos e tekintetben Magyarország vezető helyet foglal el, pedig a tüdőrák a leginkább elkerülhető és megelőzhető ráktípusok közé tartozik. Két nagy csoportját különböztetjük meg a kissejtest és a nem kissejtest. A kissejtes a leginkább agresszív forma és a prognózisa rendkívül rossz. A leggyakoribb típusa az adenocarcinoma, amely a nem kissejtes csoportba tartozik. A kezelési lehetősége a tudomány fejlődésével bővült, de így is az 5 éves túlélése rendkívül alacsony. A kemoterápiás kezelés kiemelkedő figyelmet kap a terápiájában, amely sajnos számos mellékhatást okoz. A citosztatikumok myelo- és nephrotoxikusak, emiatt egyik kiemelkedő mellékhatásuk az anemia. Az anemia kialakulása a daganatos betegekben csökkenti az életminőséget és a túlélési esélyeket. Az anemia kezelésében nagy áttörést jelentett a human eritropoetin analógok megjelenése. A diplomamunka célkitűzése a kemoterápia okozta anemia előfordulásának és kezelésének vizsgálata a tüdődaganatos betegek körében egy adott időintervallumban. A kutatás folyamán kiderült, hogy a kemoterápiában részesült tüdőtumoros betegek között, hányan számítottak már anemiásnak a kezelés megkezdésétől, s hányan lettek azok a kezelés során. A vizsgálat alatt kiderült, hogy a betegek közül hányan szedtek már a kezelés elejétől valamilyen vérképző készítményt, s hányan a kezelés közben, s hány betegnek javult a hemoglobin értéke a vérképző készítmények hatására a vizsgált időintervallum alatt. A vizsgálat során kirajzolódott, mely citosztatikumok használatánál volt egyértelmű a hemoglobinszint csökkenése, s hány betegnél érte el az anemia határértékét a kezelés befejeztével. Az eredmények alátámasztják a nemzetközi tanulmányokat, miszerint az anemia rendkívül alul diagnosztizált betegség.