Diplomamunkám középpontjában a rapid szekvencia indukció (RSI) indikációi és biztonságos kivitelezése áll, különös tekintettel az aneszteziológiai és sürgősségi orvoslás gyakorlatára. Az RSI célja, hogy minimalizálja a légúti komplikációk, például az aspiráció vagy hypoxia kockázatát, miközben biztosítja a gyors és hatékony légútbiztosítást. Érintettem az időfaktor jelentőségét különösen súlyos traumás agysérülés vagy stabil, de késleltetve biztosított légúti beavatkozások esetében. Eredmények bizonyítják, hogy az időben végzett RSI javítja a neurológiai és halálozási kimeneteleket. Szemléztem a különböző izomrelaxánsok alkalmazását, hatékonyságát és mellékhatásait. Az elemzés rámutat arra, hogy a relaxánsok használata szignifikánsan csökkenti az intubációs szövődményeket, különösen a többszöri intubációs kísérletek által okozott traumák esetében. Továbbá a rocuronium és szukcinil-kolin összehasonlítása során kiderült, hogy míg a szukcinil-kolin gyorsabb hatást nyújt, több mellékhatással járhat (például hyperkalaemia, bradycardia, malignus hyperthermia). A rocuronium biztonságos alternatíva lehet, különösen, ha sugammadex-szel kombinálva alkalmazzák. A neuromuszkuláris blokád és reverziója kapcsán kitértem a sugammadex és egyéb reverziós szerek hatékonyságára és alkalmazási körülményeire a perioperatív és sürgősségi helyzetekben. Ezentúl a perioperatív anaphylaxia kérdéskörének áttekintése során a neuromuszkuláris blokkolók, antibiotikumok és egyéb szerek használata során gyűjtött információkat összegeztem. A dolgozat külön kiemeli az incidenciákat. A dolgozat rámutat arra, hogy az RSI sikeressége és biztonságossága a pontos időzítésen, a megfelelő gyógyszerválasztáson és a protokoll követésén múlik. A modern RSI technikák és szerek, mint például a rocuronium és sugammadex, hatékonyabbá és biztonságosabbá teszik az eljárást, miközben gondos használat mellett minimalizálhatják a szövődményeket.