Kutatásom céljául azt tűztem ki, hogy megvizsgáljam a társas kapcsolatokat, az összetartozást a néptáncegyütteseken belül és azt, hogy milyen jelentősége van egy ilyen közösséghez tartozni. A vizsgálatomat három városban végeztem Magyarországon: a fővárosban, egy megyeszékhelyen és egy kisvárosban. Ezekben a városokban interjút készítettem egy-egy táncegyüttes vezetővel és táncegyüttes taggal. Ehhez alátámasztásul végeztem gondolattérképes vizsgálatot 50 fővel, aminek a fele valaha táncolt néptáncegyüttesben, a másik fele nem. Irodalmi adatok alapján összefoglaltam a civil szervezetek felépítését, csoportjait és a néptánc, mint szervezeti egység civil szervezetben elfoglalt helyét. Bemutattam a néptánc rövid történetét, dialektusait, gyűjtésének lépéseit és az egyénre való hatását. Ismertettem a közösség jelentőségét az egyén életében, és ezen szervezet fontosságát a társas kapcsolatokban. Szemléltettem a gondolattérképet, mint vizsgálati módszert és kutatásom során eredményesen alkalmaztam. Ezek a gondolattérképek nem reprezentatív jellegűek, viszont alátámasztották a bevezetésben megfogalmazott hipotézisemet, miszerint a néptáncegyüttes pozitív hatással van az egyének szocializációjára, magán-, közösségi és társas életükre egyaránt. Összegezve elmondható, hogy a néptáncegyüttesben lévő kapcsolatok, kapcsolatrendszerek egyedülállóak más közösséghez viszonyítva. A közösség élete jelentősen befolyásolja az egyén életét, a közösség szerepe kihat az egyén fejlődésére. Ezen megállapítás bizonyítása azonban a jövőben további kutatásokat igényel.