Az ötven körüli Ádámnak csodaszép szőnyege van, s leginkább ezen szeret ölelkezni. A regény is azzal indul, hogy a frissen meghódított huszonéves Ágnest az ágyból a szőnyegre "telepíti". Ez a szőnyeg azonban nemcsak erre alkalmas, hanem arra is, hogy a nemi élet mozzanatai közt gazdag asszociációkat keltsen tulajdonosában. Ezeknek az asszociációknak elbeszéléséből, nyomon követéséből áll a regény. Az időrendet nemigen tiszteli a szerző; az Ágnessel való együttlét mintegy két órája alatt változatos, sokszor szőnyegszerűen ornamentikus rendben "úsznak be" korábbi és későbbi felnőtt-, gyermek- és ifjúkori emlékek, arcok, alakok, események. A magyar történelem mintegy húsz évének szubjektív összefoglalását, valamint egy pazar liturgiájú pásztoróra történetét egymásra montírozó könyv kellemes kikapcsolódást nyújt.