The New York Times úgy jellemzi nekrológjában Joseph Hellert, mint valami homályosan szürrealista elbeszélőt, aki nemzedékeket volt képes megszólítani. Heller - akinek A huszonkettes csapdája hozta meg az első és a legnagyobb elismerést, aki egyetemesen elismert, ikonszerű jelenséggé vált az amerikai és a világirodalomban - utolsó regényét nem sokkal 1999-ben bekövetkezett halála előtt fejezte be. Az Öregkori önarckép csípős hangú, ugyanakkor meghatóan szép elbeszélés arról, hogyan próbál meg behatolni az idős író önnön tudatába, hogyan vizsgálja meg aztán visszamenőleg immár befejezettnek tekinthető életét, és hogyan keresi az ihlet forrásait.