A jód, a normális pajzsmirigyműködés számára elengedhetetlen nyomelem. Hiányában elégtelen pajzsmirigyhormon-szintézis, és következményes jódhiány-betegségek (iodine deficiency disorders, IDD) jönnek létre. A jódhiány napjainkban is jelentős népegészségügyi problémát jelent, körülbelül 2 milliárd ember van kitéve IDD kockázatának, illetve szenved valamilyen jódhiánnyal összefüggő betegségben. Diplomadolgozatomban kitérek a jódhiány kialakulásának jellegzetes földrajzi sajátosságaira, a jód természeti körforgására. Nem mellőzhetem a pajzsmirigy működésének, élettani funkcióinak, mindazon fiziológiás folyamatoknak a bemutatását, amelyek károsodnak a jódhiány következtében. Továbbá bemutatom a jódellátottság populációs szinten alkalmazott biomarkereit, az IDD súlyosság szerinti klasszifikációját, illetve, hogy adott korcsoportban milyen enyhébb- vagy súlyosabb klinikai következményekkel kell számolnunk, ha nem fogyasztunk a táplálékkal megfelelő mennyiségben jódot. Zárásként pedig mindazokat a preventív megoldásokat tárgyalom, amelyek segítették a XX. század elejétől kezdve a súlyos jódhiány felszámolását, és a mai napig a globális megelőzés eszközeit jelentik.