A klímaváltozás hatására az időjárási szélsőségek egyre gyakoribbá válnak, ennek köszönhetően a vízfolyások vízjárása is a szokásostól eltér. Munkám során arra voltunk kíváncsiak, hogy a változások milyen hatással vannak a szitakötő-faunára. Az elmúlt évek szélsőséges időjárási viszonyai a vízterek vízjárásának számottevő változását idézték elő. A tavaszi nagy vízbőséget követően nyár végére akár teljes kiszáradás is bekövetkezhet. Más években már a tavaszi időszakban is komoly vízhiány jelentkezik. Összességében a szélsőséges időjárási helyzetek gyarapodása vált jellemzővé a területen, ami döntően befolyásolja az itteni vízterek vízháztartási viszonyait. 2013. évi vizsgálataink során arra kerestük a választ, hogy a szélsőségek fokozódása milyen hatással lehetett a kisvízfolyások szitakötő-faunájára, ezért olyan ereket kerestünk, amelyek a korábbi években többször és 2013-ban is kiszáradtak (Cserei-ér, Hajdúsámsoni-főcsatorna, Kati-ér, Martinkai- ér, Vermes-oldali-ér), 1989 előtt viszont nem, vagy legfeljebb csak igen ritkán. Összevetési alapként egy olyan eret is bevontunk a vizsgálatba (Kondoros), amelyik sem korábban, sem 2013-ban nem száradt ki. Munkám során a Dévai és munkatársai által 1989-ben végzett odonatológiai felmérő munka eredményeit hasonlítom össze a 2013-ban végzett felmérés eredményeivel.