A dolgozat célja, hogy megvizsgáljuk a gyermekkori supracondylaris humerus törések ellátását a DEKK Ortopédiai és Traumatológiai Klinikán 2008 és 2022 között. Retrospektív módon elemeztük a töréseket a röntgenfelvételek és a kórházi dokumentációk alapján. Vizsgáltuk az ellátási módokat, a kialakult szövődményeket,a nemek közti arányt, a sebészi jártasság szerepét a végkimenetelben, illetve a COVID hatását. 2008-2022 között végzett 220 műtét a 0-16 éves korosztályban történt supracondylaris humerus törés miatt. Leginkább 10 éves kor alatt volt jellemző, a fiúk gyakrabban érintettek. Műtétek során leggyakrabban Gartland IV-es típusú töréseket láttunk el. A leggyakrabban alkalmazott műtéti technika a zárt repositio és keresztezett dróttűzés volt. Ezen törések ellátása ma is komoly kihívást jelent a sebész számára. Osztályunkon kevés, átlagosan évente 2-3 esetet operál 1-1 sebész, mely nem elegendő a megfelelő gyakorlat megszerzéséhez, ezért fontos gyermektraumatológiai központ kialakítása, a sebészek speciális képzése.