Az én-elbeszélő éjjeliőr sajátos perspektívából láttatja s pellengérezi ki korának, a 18-19. század fordulójának világát. A Shakespeare-i világszínpad egy marionettszínház madzagon rángatott bohózatává és groteszk tragédiájává torzul: "Le sem tudom írni, miként szaladgált a nép előttem a színpadon fel és alá, félelmében imádkozva, átkozódva, jajveszékelve és szűkölve; miként hullott le mindahány maszka valódi arcáról ez összeharsonázott, azazhogy -kürtölt nagy bálon az álarc, minekfolytán koldusgúnyákban királyok találtattak és megfordítva, lovagi páncélokban félénk nyápicok, és így tovább, azaz szinte minden esetben napvilágra került az ellentét öltözet és viselője között."