A nők egyre nagyobb mértékben vannak jelen a munka világában, egyre több, hagyományosan a férfiaknak fenntartott területre nyernek bebocsátást, illetve egyre több intézkedés irányul az esélyegyenlőség biztosítására. Mindezek ellenére továbbra sem mondhatjuk azt, hogy a nemek közötti egyenlőséget elértük volna, és a nemi diszkrimináció eltűnt volna a munka világából (Nguyen, 2005). A számos előrelépés ellenére még mindig vannak olyan területek, ahol a nők jelentős hátránnyal indulnak, illetve pályájuk során, nemükből adódóan, sajátos nehézségekkel kell szembenézniük. Az egyik ilyen terület az orvosi hivatás is. Kutatásom ennek megfelelően az orvosnők helyzetét, annak vizsgálatát célozza. Az orvoslás egy erősen férfiak által uralt terület, ezért azok a nők, akik az orvosi pályát választják, sok negatív megkülönböztetéssel kerülhetnek szembe. Ezen meglátásból kiindulva mértem fel azokat a nehézségeket, amelyekkel az orvosi pályán dolgozó nők szembesül(het)nek. Kutatásom specifikusan az orvosi pályán tevékenykedő nők diszkriminációs tapasztalataira összpontosított, valamint arra, hogy ezek a tapasztalatok milyen hatással van az orvosnők jóllétére, elégedettségére és önértékelésére.