Kányádi Sándor eszménye szerint az irodalom ma sem mondhat le az olvasóról: a közös nyelv tarthatja meg a nemzetet, de ha az olvasó irodalomértése, nyelvhasználata és az irodalom nyelve túlságosan eltávolodik egymástól, megszűnhet a közös nyelv. Saját költészetében úgy törekszik a közös nyelvre, hogy kezdettől fontosnak tartja verseinek közérthetőségét -, ez a Petőfitől eredő szemlélet a későbbiekben úgy módosul, egészül ki, hogy versei több szinten befogadhatók lesznek: még bölcseleti lírájának is van olyan (szimbolikus telítettségű képi, tárgyiasan konkrét, epikus tartalmú) szintje, amelyet a kevésbé iskolázottak is érthetnek.