Óvodapedagógusi munkámban 1990-től, óvodavezetői munkám eltelt közel tíz esztendeje alatt sokat tanultam, igyekeztem tudásom, elszántságom javát az óvodánk építésére fordítani. Munkám a folyamatos változásokhoz való alkalmazkodás, és útkeresés volt. Mikor azt gondoltam megtaláltam a helyes utat, jött valami, ami ismét elbizonytalanított. Folyamatosan kerestem, keresem azt a biztonságot, amelyben a téglási óvodába járó gyermekek jól érzik magukat, a szülők pedig örömmel bízzák ránk gyermeküket. Amit eddig megtaláltam, ahogyan végigjártam egy-egy útszakaszt, azt foglaltam dolgozatomba. Ez pedig gyerekek, a pedagógus kollégák, dadák, szülők számára egy korszerű, emberi értékeket tisztelő, élhető óvoda. A következő gondolatban megfogalmazódik hitvallásom: (V. Shoffstall)

„Egy idő után megismered a különbséget Egy kézfogás és a bilincs szorítása között. És megismered Hogy a szerelem nem vonzalom És egy társ nem biztonság. És megismered, Hogy a csók nem szerződés És a ajándék nem ígéret. És elfogadod kudarcaid Emelt fővel és előre tekintő szemekkel, Asszonyi bájjal, férfias erővel és nem gyermeki bánattal. És megismered, hogyan építsd a jelen útját, Mert a holnapé túl bizonytalan, Hiszen a tervek a jövő útja. Így virágoztasd csak fel saját kertedet Díszítsd fel saját lelkedet. És ne várd, hogy más hozzon virágot neked. És tanuld meg, hogy tudsz szívós lenni, Hogy igenis erős vagy és igenis vannak értékeid. És tanulj, csak tanulj, minden búcsúval csak tanulj!”