Vizsgálatom tárgya a zseni, a detektív és e kettő kapcsolata. Hipotézisem szerint a krimi és azon belül a detektív megszületé- séhez nagyban hozzájárult a hosszú 19. század dinamizmusainak olvasztótégelye, koncentráltan pedig a filozófiai zsenifogalom felértékelődése, amihez a kanti zseni diszpozícióját vettem alapul. Ahhoz, hogy megtaláljam a két fogalom közös gyökerét, a nyomozófigura megszületésére, első megjelenési formáira koncentráltam. Az „ős szereplő” érdekelt, mielőtt azt az idő, a nyilvánosság, az olvasó és az író deformálták volna. Ezért Edgar Allan Poe és Sir Arthur Conan Doyle egy-egy korai novelláját vettem górcső alá.