A gyanta bázisú direkt restaurációk napjainkban elsődlegesen választott esztétikus fogászati megoldások, mivel természetes hatású, fogszínű helyreállítást biztosítanak. Élettartamuk azonban korlátozott, átlagosan 5-10 év, amit anyagtani, orvosi, és páciensfüggő tényezők befolyásolnak. A szájüreg egy dinamikus környezet, ahol a fogak, a nyálkahártya, a nyál és a mikroorganizmusok folyamatos kölcsönhatásban állnak egymással. Egyes baktériumok, mint például a Streptococcus mutans, savtermelésük révén hozzájárulhatnak az adhéziós felszínek degradációjához és a szekunder caries kialakulásához. A bakteriális melléktermékek emellett a kompozit tömőanyag gyantamátrixát is gyengíthetik, csökkentve a restauráció tartósságát. Az élettartamot meghatározza a fogorvos szakértelme, az alkalmazott anyagok minősége, valamint a páciens szájhigiéniája, rágóereje, és esetleges parafunkciói is. A nem megfelelő restauráció készítés következménye lehet törés, szekunder caries kialakulása és posztoperatív érzékenység is, amelyben az adhézió minősége szintén kulcsszerepet játszik. A biológiai tényezők, például a dentinben található enzimek (katepszinek, MMP-k) a kollagénmátrix lebontásával gyengítik a kötést, ezáltal csökkentve a restauráció élettartamát.