A mai hardvereken egyre inkább bonyolult operációs rendszerek futnak. Ezen rendszerek egy fontos eleme a szemafor, a rendszer erőforrásait védi, hogy azokat a futó folyamatok egymást kölcsönösen kizárva használhassák. A szemafor szoftveres megvalósítása esetén a szemafor egy változó ami a memóriában van tárolva. A probléma, hogy ezen memóriaterület szoftveres kezelése elég sok erőforrást igényelhet a rajta végzett atomi műveletek miatt. Egy hardveres megoldás esetén az atomi műveletek könnyebben kivitelezhetőek. Ezekben a megoldásokban a hardver tervezése olyan, hogy több művelet is elvégezhető akár egy órajel ciklus alatt. Dolgozatom azt vizsgálja, hogy egy újrakonfigurálható eszközben hardveresen megvalósított szemafor modul segítségével lehet-e teljesítményjavulást elérni a Neumann-architektúrás processzoron futó szoftveres szemafor megoldásokkal szemben.