Az interjú végletekig személyes műfaj, bonyolult, élvezetes és kiszámíthatatlan sakkjátszma. De roppant öröm, amikor sikerül kimondani a nehezen kimondhatót, a már-már kimondhatatlant. A kapkodó világ tébolyult zűrzavarában két ember figyel egymásra, ideális esetben megérti a másikat. Nem rohannak, nem kapkodnak, nem állnak fel addig, míg valamiféle közös nevezőre nem jutnak. Ez a közös nevező persze az is lehet, hogy sok mindenben nem értenek egyet. De legalább ez tisztázódott.