Július 14. A Bastille lerombolásának évfordulója. Ezen a napon érkezik meg ócska tragacsán Ungvári Tamás régi-új regényének főhőse, Alexander Luria az ünneplő tömegtől nyüzsgő, petárdáktól hangos, mámoros Párizsba, ifjúkora helyszínére, álmai városába. Luria azért vágott neki az útnak, hogy találkozzon egykori barátaival, és valóra váltsa börtöncellák mélyén dédelgetett régi álmát: egy különös feljegyzéseket tartalmazó, titkos füzetet megszerezve lefényképezze a világ leghíresebb és legrejtélyesebb gyolcsdarabját, a torinói szemfedőt, amelybe Krisztus keresztfáról leemelt testét csavarták. Luria azt reméli, hogy a fénykép világszenzáció lesz, és híressé teszi őt. De nemcsak a hírnevet keresi, hanem egykori önmagát, valódi énjét is, amelyet elvesztett valahol a közép-európai történelem vérzivataros forgatagában, talán még hosszú-hosszú, máig tartó menekülése első stációján... Luria azért vágott neki az útnak, hogy találkozzon egykori barátaival, és valóra váltsa börtöncellák mélyén dédelgetett régi álmát: egy különös feljegyzéseket tartalmazó, titkos füzetet megszerezve lefényképezze a világ leghíresebb és legrejtélyesebb gyolcsdarabját, a torinói szemfedőt, amelybe Krisztus keresztfáról leemelt testét csavarták. Luria azt reméli, hogy a fénykép világszenzáció lesz, és híressé teszi őt. De nemcsak a hírnevet keresi, hanem egykori önmagát, valódi énjét is, amelyet elvesztett valahol a közép-európai történelem vérzivataros forgatagában, talán még hosszú-hosszú, máig tartó menekülése első stációján...