"Egy rendkívül érzékeny intellektus vallomása ez a költészeten keresztül önmagáról: "Mindent az irodalomtól kaptam (...), az irodalom adta nekem az egyetlen érvényes, kikezdhetetlen értelmezését a világnak, a létezésnek, az emberi természetnek, az ember külső-belső arcának." A 20. század költészetének, s ebben különösen a magyar költészetnek metafizikai pillanatait idézi, értelmezi, Juhász Gyula, Thomas Hardy, Szabó Lőrinc, Illyés Gyula, Weöres Sándor, Jékely Zoltán és mások verseinek továbbgondolásával. Domokos Mátyás halálának második évfordulójára."