A hipotézisem, hogy a mai közmunka programok nagyban hasonlítanak a szintén kényszermunkára szolgáló dologházak működésére. A kényszermunka, mint aktív munkaerő- piaci eszköz egyike, nem tudja betölteni azt a funkcióját, hogy a munkanélkülieket hozzásegítse a nyílt munkaerő-piacra történő visszatérésükhöz. Ehelyett a célja a kedvezőtlen politikai döntések, a rossz gazdasági működés leplezése, a munkateszt, és a társadalmi feszültségek, jóléti kiadások csökkentése. A dolgozatomban a következő kérdésekre keresem a választ: Miben hasonlít a közfoglalkoztatás a dologházra? Milyen időszakokban alkalmazzák a kényszermunkát a munkanélküliekkel szemben? Milyen célt szolgál az, hogy az egyén jellemét hibáztatják ennek az állapotnak a kialakulásáért? Miért nem alkalmasak a munkanélküliek nyílt munka-erő piacra történő reintegrálására? Miért érdemes mégis alkalmazni ezt a módszert, ha az eredeti célját nem tölti be? Remélem ezekre a kérdésekre már válasszal tudok szolgálni a dolgozatom utolsó a szakaszában, az összegzésemben. Az interjúk mellett számos szakirodalom, folyóirat cikkek és internetes források segítettek e kérdések válaszadásában és a hipotézisem megalapozásában.