Afganisztán gazdasága jelentős mértékben romlik a dohai egyezmény és a tálib hatalomátvétel óta. Ez nagy részben az ország segély-függősége miatt történik, mivel eddig nagy mértékben támaszkodott a gazdaság a külföldi segélyekre, azonban az új tálib kormány nem bizonyul elég megbízhatónak ahhoz, hogy a segélyek továbbra is áramolhassanak az országba. Mivel egy mezőgazdasági országról beszélünk a szektor fejlesztése több téren is segíthetne a gazdaság helyzetén: javíthatna az élelmiszer-biztonságon, növelhetné az ország exportjait és visszaszoríthatná az illegális ópiumkereskedelmet, mely jelenleg megannyi vidéki lakos megélhetését biztosítja és a világ vezető ópiumkereskedő országává emelte Afganisztánt. Jelenleg azonban a fejletlen öntözőrendszer, körülményes vízelosztás és sok más tényező gátolja ennek a fejletlen és visszamaradott szektornak a fejlődését. A kereskedelmi egyenlege deficitben van az országnak köszönhetően annak, hogy Afganisztán WTO tagságának ellenére sem képes megfelelő minőségű és mennyiségű árut juttatni a piacokra a hiányzó minőségbiztosítási rendszer és fejletlen csomagolás-technológia miatt. Meggátolja még a fejlődésben az országot a háborúskodás, mely folyamatosan pusztította az infrastruktúráját az országnak az évek alatt. Hiányzik egy kiépített közúti és vasúti rendszer, de a légi közlekedés is lényegében nem létező. Ez nem csak az áruszállítást hanem a munkaerő áramlását is akadályozza. Így kérdéses tehát, hogy sikerülhet-e Afganisztánnak elindítania a gazdasági fellendülést és ha igen, ezt hogyan tehetné meg.