1956/2006 - Az ötvenedik évfordulón"Tollas Tibor (1920-1997) költészete a nyugati, sőt az egyetemes magyar irodalomban is egyedülálló jelenségnek számít. A hajdani katonatiszt előtt a börtönben világosodott meg történelmünk megannyi baljós mozzanata, személyiségét - parányi mécsem: a hitem - a börtön-világosság szabadította föl. Lírájának klasszikus darabja, a Bebádogoztak minden ablakot mindennél világosabb protestálás a zsarnokság ellen. 1956 tavaszán ugyancsak a váci börtönben született Összeomlás című elbeszélő költeménye, amely a második világbáború poklában szenvedő magyar hadsereg visszavonulását önéletrajzi elemeken keresztül idézi fel - megrázó erővel. Nyugatra menekülése után - a magyar forradalom igazságait éltetve - Tollas költészete tovább gazdagodott. Nem csupán társadalmi kérdések kerültek érdeklődése homlokterébe, hanem - lásd későbbi töketeit - a család, az otthon a szerelem, a férfi és nő harca a személyiséget gazdagító boldogságért." (Szakolczay Lajos)