A házastársak öröklése a magyar magánjog egyik legfontosabb területe, ahol a hatályos Polgári Törvénykönyv szabályozása alapvető változásokat hozott a túlélő fél öröklési helyzetét illetően. Dolgozatom célja annak bemutatása, miként alakult át az özvegy jogállása a korábbi rendszerhez képest, amely ma már nemcsak haszonélvezőként, hanem meghatározott esetekben állagörökösként is nevesíti őt a hagyatékban. Elemzésemben hangsúlyt kap az életközösség fennállása, mint az öröklési igény törvényi előfeltétele, valamint az ági öröklés szerepe, amely gátat szab a különvagyoni elemek vér szerinti ágról való elvándorlásának. További célkitűzésem, hogy rávilágítsak a szabályozás gyakorlati alkalmazása során felmerülő értelmezési kérdésekre, különös tekintettel a vonatkozó bírói gyakorlat megállapításaira.