"Szakadékok vannak az időben, repedések" - tartja egy régi mondás. A szerző és barátai tízéves gyermekként, már ébredező tudattal élték meg a világháború végét, huszonegy éves korukban, egy másféle tudatosodásban váltak részeseivé a magyar forradalomnak, kerültek be aztán a magyar börtönökbe; s megérték még az úgynevezett rendszerváltozást is, már nem éppen fiatalon, de még mindig nem későn ahhoz, hogy az akkor induló eseményeknek is szereplőivé váljanak - már aki nem halt bele közben a maga megtépázott életébe. Szakadékok és repedések az időben s a térben. Ugyanaz az esemény később már nem ugyanaz az esemény, ugyanaz a helyszín nem ugyanaz a helyszín, sem Pesten és Budán, sem Erdélyben. Néha már ugyanaz a nép sem ugyanaz a nép. A nyelv kérdése és a tér s az idő a szerző számára ugyanazt a kérdést jelentik. Szakadékok és repedések az időben s a térben. Ugyanaz az esemény később már nem ugyanaz az esemény, ugyanaz a helyszín nem ugyanaz a helyszín, sem Pesten és Budán, sem Erdélyben. Néha már ugyanaz a nép sem ugyanaz a nép. A nyelv kérdése és a tér s az idő a szerző számára ugyanazt a kérdést jelentik.