"Államok történelmei bizonyítják, hogy megmaradásuk, felemelkedésük, majd gazdaságuk nem az állami döntési pozíciókba kerültek önző, egyéni érdekeiket előtérbe helyező kicsinyes állami alakalmazású vezetők cselekvéseinek eredményei. Az olyan államok, ahol a magas hivatali pozíciókat elnyert államtagok társpolgárként, egyenrangú államtagként, igazságos rendtartással kezelték az irányítottakat, ahol tudatában voltak annak, hogy az államot alkotó emberi teremtményeknek érdekeltnek kell lenniük az állam ügyeiben, igazságosságában, így sikereiben és minőségében, ahol az állam törvényeinek alkotásába közvetlenül vagy közvetetten, de hiteles képviselők által szólhattak bele, ahol a bizalomra méltatott választottak és kinevezettek az állam törvényeit és esküiket nem árulták el, mert tevékenységaik hiteles kontrolljaitól is tarthattak, nos azok az államok lettek a szellemiekben és anyagiakban gazdagok.A követendő példákat mutatók."