Egy egészségügyi szakdolgozó krízisének esete az oktatói szerep elvesztésének tükrében

Abstract

A dolgozat egy 45 éves egészségügyi szakdolgozó krízisének esetét mutatja be, amely az oktatói szerep elvesztéséhez kapcsolódik, és jelentős hatással van szakmai identitására és önértékelésére. A korábban stabil, külső visszajelzésekre épülő önértékelési rendszer megrendülése önbizalomhiányhoz és szerepbizonytalansághoz vezetett. A szakirodalmi áttekintés rámutat, hogy a szerepvesztés komplex veszteségélményként értelmezhető, amely az identitás és a pszichés egyensúly megbomlásával jár. A coaching folyamat során feltárásra kerültek a kliens működését meghatározó kognitív és viselkedési minták, különös tekintettel a túlzott alkalmazkodásra és a külső megerősítések iránti függésre. A beavatkozások középpontjában az önreflexió fejlesztése, az önhatékonyság erősítése és az asszertív működés kialakítása állt. A folyamat eredményeként a kliens képessé vált tudatosabb döntéshozatalra, saját határainak képviseletére és belső erőforrásainak felismerésére. Összességében a krízis nemcsak veszteségként, hanem fejlődési lehetőségként is értelmezhetővé vált, amely hozzájárult egy stabilabb, belső alapokon nyugvó önértékelés kialakulásához.