Tarbay Ede jelen kötete az 1950-es évektől írt verseinek esszenciája - ahogy a cím is jelzi, egyfajta késői szüret költői munkásságában, melynek első és utolsó ciklusában eddig publikálatlan versei is helyet kapnak. Lírájának központi gondolata a lét értelmének keresése, az ember helye a világegyetemben és a hétköznapokban; táptalaja a bibliai ihletettségű zsidó-görög-keresztény kultúra, s ezek kereszteződési pontjai jelenünkben és a költő életében.