While economic sanctions are hardly new coercive instruments, they have never been so widely used as a foreign policy tool by the great powers. Since the end of the Cold War, both China and Russia have been increasingly active in using economic coercion to further their foreign policy goals, but the United States has been the most active in doing so. By imposing sanctions, countries seek to improve the situation of the sanctioned states, however, this process often has serious consequences. In addition to health problems, sanctions are also responsible for the increased repression of domestic dissent and the deterioration of the situation of certain social groups. After a general description of sanctions, this paper will examine the humanitarian impact of their introduction in the target countries and in indirectly affected states. The findings point to the need to replace more general measures with targeted sanctions.

Bár a gazdasági szankciók aligha új kényszerítő eszközök, a külpolitika eszközeként soha nem voltak ennyire széles körben használtak a nagyhatalmak által. A hidegháború vége óta mind Kína, mind Oroszország egyre aktívabban alkalmaz gazdasági kényszert külpolitikai céljainak előmozdítása érdekében, a legnagyobb mértékben azonban az Egyesült Államok esetében figyelhető meg a gazdasági kényszer külpolitikai eszközként való alkalmazása. Ugyan a szankciók bevezetésével az országok javítani igyekeznek a szankcionált államok helyzetén, ez a folyamat gyakran súlyos negatív következményekkel jár. Egyes intézkedések az egészségügyi problémákon túl a hazai ellenvélemény erősebb elnyomásáért, illetve egyes társadalmi csoportok helyzetének romlásáért is felelősek. A jelen tanulmány a szankciók általános ismertetése után azt vizsgálja, hogy milyen humanitárius hatásokat okoz azoknak bevezetése a célországokban és közvetetten érintett államokban. Mindez arra világít rá, hogy a kezdetleges, általánosabb hatású intézkedéseket célzott szankciókkal kell felváltani.