Gyermekkori dentoalveolaris traumák és kezelési lehetőségeik

Abstract

A traumák általában gyermek- és kamaszkorban fordulnak elő nagyobb számban, melyben mind a tej-, mind a maradó fogak sérülése bekövetkezik.A sérülések klasszifikációjára a WHO által kidolgozott Andreasen által 1995-ben módosított formája szolgál, mely jól alkalmazható tej- és maradó fogak esetén egyaránt. Az osztályozásban külön tárgyalva szerepelnek a parodontális szöveteket érintő sérülések, a keményszöveteket és pulpát érintő sérülések valamint a keményszöveteket, pulpát és processus alveolarist érintő sérülések. A megfelelő diagnózist felállítva, a helyes kezeléssel megszüntethetőek a panaszok, helyreállítható a funkció és esztétika, valamint a szövődmények kialakulásának kockázata csökkenthető. Tejfogazati sérülés esetén épp olyan fontos a szakszerű ellátás, mint maradó fog esetében, így annak elmaradása is súlyos szövődményekkel járhat. A nem vagy nem megfelelően kezelt sérülések és a kialakult szövődmények olyan károsodásokat képesek okozni, melyek negatívan befolyásolják az egyén megjelenését, önértékelését, magabiztosságát és pszichés fejlődését.