A minimal change nefropátia kezelésében nemzetközi adatok alapján újonnan bevezetett rituximab hatóanyaggal szerzett tapasztalataink, eredményeink vizsgálata

Abstract

Vizsgálat célja: Vizsgálatunk célja, a minimal change nefropátia kezelésében nemzetközi adatok alapján újonnan bevezetett rituximab hatóanyaggal szerzett tapasztalataink, eredményeink vizsgálata. Vizsgálati módszerek: Kutatásom során a Debreceni Egyetem Klinika Központ Belgyógyászati Intézet Nefrológia Részlege által nefrózis szindróma miatt biopsziázott és kezelt betegek közül a minimal change nefropátia (MCN) szövettani diagnózisát kapó betegeket vontam be a kutatásba. Az UDMed program adatbázisában kikerestük a betegek kórlapjait, szövettani és laboratóriumi eredményeit, melyeket részletesen áttanulmányoztam, táblázatban rögzítettem. Tekintettel arra, hogy felnőttek körében a nefrózis szindróma hátterében ritka szövettani entitás a minimal change nefropátia, így kutatásom kisszámú beteg vizsgálatán alapul. MCN patogenetikai szerepében az eddig leírt podocytopatia és T sejt eredet mellett 2022-ben vetették fel Watts és munkatársai B sejt patogenetikai szerepét, ezzel B sejt elleni kezelések létjogosultságát alátámasztva. A bevont betegeket két csoportba osztottuk. Az egyik csoportba azok tartoztak, akik korábban elfogadott terápiás protokollal kezeltek (szteroid és calcineurin inhibitor), míg a másikba azok kerültek, akiknek szteroid dependencia vagy gyakori relapszus miatt a nemzetközi ajánlásokba nemrég bekerült anti-CD20 terápiát alkalmazták. Kutatásomban két terápiás módszer használatát követően kapott laboratóriumi eredményeket, kialakult relapszusok számát és időbeliségét hasonlítom össze. Fontosabb eredmények és következtetések: Kutatásunkban 8 beteg – két nő és hat férfi- esetét tanulmányoztuk, átlagéletkoruk 52.1 év. A terápia során 3 embernél használtak rituximabot (RTX). A betegek kezelése minden esetben hagyományos terápiával kezdődött majd ennek sikertelensége, a betegség ismételt relapszusai után kaptak rituximabot. A gyógyszer adását követően egy beteg teljes remisszióba került, a második betegnek az állapota és laboreredményei javultak, két évig tartó remisszió alakult ki, majd relapszust követően ismételt kezeléssel újból remissziót értek el, a harmadik beteg pedig gyakori relapszust mutatott a rituximab kezelés ellenére is. Mellékhatást egyik esetben sem észleltünk. Összességében elmondhatjuk, hogy az antiCD20 terápia jó választás lehet olyan MCN betegek esetén, akiknél az eddigi terápia hatástalannak bizonyult.