Napjainkban az oktatás területén egyre többet hallunk az esélyegyenlőtlenségről, s annak következményeiről. Az esélyteremtés, a hátránykompenzációs törekvések az utóbbi évtizedben az egyik leginkább kiemelt feladatok közé magasodott, különösen az ország bizonyos régióiban. Dolgozatom megírására az ösztönzött, hogy feltárjam azokat a tényezőket, amelyek a napjainkban oly égető problémaként jelentkező esélyteremtő intézményi működés eredményességét befolyásolják. Elméleti síkon feltárom a hátrányos helyzet fogalmának neveléstudományi, jogszabályi változásait, rámutatok az oktatási struktúrákban már több éve országosan zajló esélyteremtő stratégiák szerepére. Átfogó képet adok az esélyteremtő intézményfejlesztési programról, amelyben a leszakadó térség vizsgált intézménye is részt vesz. Intézményi helyzetelemzésemmel rávilágítok azokra a figyelemfelhívó jelekre, amelyek szükségessé tették az iskola hátránykompenzációs munkájának át- és újra gondolását, új elemekkel való bővítését. Bemutatom, hogy a SWOT analízis segítségével feltárt problémák orvoslására milyen esélyteremtő fejlesztéseket hajtottak végre.Kutatom az általam összeállított kérdőívvel, hogy a partnerközpontú működés elveit követve az intézmény szülői partnerei milyen elégedettséggel fogadják az esélyteremtő, hátránykompenzáló tevékenységeket.