Az imposztor jelenség és az önegyüttérzés vizsgálata a személyiségvonások tükrében

Abstract

Kutatásunkban az imposztor jelenség, az önegyüttérzés és az öt nagy személyiségvonás kapcsolatát vizsgáltuk átlag populáción. Keresztmetszeti vizsgálatunkban arra a kérdésre kerestük a választ, hogy milyen kapcsolat áll fenn a változók között, valamint hogy a személyiségvonások, elsősorban a neuroticizmus és a lelkiismeretesség milyen mértékben képesek előrejelezni az imposztor jelenség és a saját magunkkal való együttérzés mértékét. Mediációs modellben vizsgáltuk a neuroticizmus személyiségvonás hatását az imposztor élményekre az önegyüttérzésen, mint mediáló változón keresztül. Emellett az imposztor élmények tekintetében az életkori jellegzetességeket megvizsgáltuk és a férfi női különbségeket is összevetettük. Eredményeink a szakirodalmakhoz hasonló tendenciát mutattak. Alátámasztottuk a személyiségvonások szignifikáns kapcsolatát az imposztor jelenséggel és az önegyüttérzéssel, továbbá a lineáris regressziós és részleges mediációs modellek is teljesültek. Eredményeink és a megfogalmazott következtetések a dolgozatban megvitatásra kerülnek.