A kerékpáros turizmus Európa-szerte a leggyorsabban és leglátványosabban fejlődő turisztikai szegmens. Ezt a kerékpárosok számának ugrásszerű növekedése mellett a sorra nyíló kerékpárboltok, szervizek, és folyamatosan épülő kerékpárutak nagyon jól bizonyítanak, mely igaz Hazánkra is. Bár tőlünk nyugatra már nagyobb hagyománya van a kerékpározásnak, illetve a kerékpáros turizmusnak, az Európai Unióhoz csatlakozva viszont számunkra is egy sor olyan lehetőség nyílt meg, hogy kerékpárutak építése mellett a kerékpározást népszerűsítsük. A Tisza-tavi turizmus fejlesztői ezt kihasználva olyan mintaszerű dolgot hajtottak végre eddig, és ez a munka még korántsem ért a végéhez, mely az ország más turisztikai régiói figyelmét is felkeltette. Dolgozatom célkitűzése az, hogy ezeket a megvalósult fejlesztéseket illetve a jövőképet bemutassam, melyhez a szakirodalmi források mellett három szakember véleménye is segítségemre volt. A három szakember más és más területen dolgoznak a Tisza-tavi turizmus fejlesztésében, így megismerhettem, hogy szolgáltatóként milyen lehetőségeket lehet kihasználni a fejlődés érdekében, vagy a Turizmusfejlesztő Egyesület elnökeként milyen feladatokkal kell megbirkózni, de megtudtam azt is, hogy a két statisztikai régió és négy megye határán való elhelyezkedés milyen bürokratikus problémákat vet fel, azokat miként lehet áthidalni. A jövőkép bemutatásánál nem törekszem csak a Tisza-tó partján történő kerékpározásra, mivel a Tisza-tavi turisztikai régió egyik célja a „szomszédságban” lévő ökoturisztikai jelentőséggel bíró helyszínek összekapcsolása: így valósul meg a jövőben, remények szerint, hogy Poroszlótól Hortobágyig, onnan pedig Debrecenig, vagy Berekfürdő érintésével Karcagig, netalán Szolnokig lehessen kerékpározni. Ezzel az ország legnagyobb kerékpáros túraútvonal hálózata születhetne meg, mely várhatóan meg is fog születni, mert az igényen felül források is vannak, vagy lesznek hozzá.