A szakdolgozat, az óvodás korú gyermekek személyiségfejlődésére gyakorolt hatásokat vizsgálja, különös tekintettel a bábjáték és a mesemondás pedagógiai szerepére. Kutatásom célja volt, hogy feltárjam a mese hallgatása és a mese nézése közötti különbözőséget, illetve hatásukat, melyik előnyösebb, fejlesztőbb a gyerek számára, s hogy megfigyeljem bábbal vagy báb nélküli mesélésnek jelentősebb-e a fejlesztő hatása az óvodás gyerekekre nézve. A mesék és a bábjáték alapvető eszközei az óvodai nevelésnek. Ha a pedagógusok tudatosan alkalmazzák ezeket, akkor elősegíthetik a gyermekek harmonikus személyiségfejlődését, miközben gazdag élményt és örömforrást is nyújtanak. A kutatás egyértelműen alátámasztja, hogy mind az eszközzel, mind az eszköz nélkül végzett mesélés képes pozitívan befolyásolni a gyermekek fejlődését, különösen, ha az interakció és a gyermekek igényei is hangsúlyos szerepet kapnak. Fontos, hogy továbbra is meséljünk és megőrizzük ezeket a történeteket, hogy a jövőgenerációi is tanulhassanak belőlük és részesei lehessenek e gazdag hagyománynak.