Betty Schimmel dokumentumregénye az igazi felfedezés erejével hat, hiszen ez az eredetileg 1999-ben publikált, majd azóta tucatnyi idegen nyelven kiadott, de magyarul most először megjelenő amerikai bestseller voltaképpen a magyar holokauszt rettenetének dokumentuma, szubjektív eseménykrónikája, amelyet a civil szerző személyiségének varázsa, leírásainak megjelenítő ereje, plaszticitása tesz hitelessé. Ártatlan, bimbózó első szerelem történetét tartja kezében az olvasó, no nem mintha nem minden kamaszlány ugyanezt érezné, csakhogy a nagy többséggel ellentétben, ez a megrázó történet két ifjonti szívvel egymásra találó emberpalántáról valóban életfogytig tartónak bizonyul. Mindez a vészkorszak egyre komorodó légkörében, egyre fenyegetőbb árnyai között. Ilyen nincs! Nem, ilyen szituációt csak pihent agyú hollywoodi forgatókönyvírók kasszasikert hajszoló elszabadult fantáziája agyalhat ki - mondhatnánk. De Betty Schimmelnek hihetünk, ő dokumentumregényt írt. Arról, hogy a vészkorszak után minden, és mindennek az ellenkezője, így még ez az újbóli egymásra találás is megtörténhetett, mert megtörtént. Ilyen nincs! Nem, ilyen szituációt csak pihent agyú hollywoodi forgatókönyvírók kasszasikert hajszoló elszabadult fantáziája agyalhat ki - mondhatnánk. De Betty Schimmelnek hihetünk, ő dokumentumregényt írt. Arról, hogy a vészkorszak után minden, és mindennek az ellenkezője, így még ez az újbóli egymásra találás is megtörténhetett, mert megtörtént.