A könyv a színházról szól egy olyan színész tollából, aki immár 55 éve tagja a Vígszínháznak, és aki minden este följegyezte, amit látott, hallott, olvasott meg amit gondolt. Elsősorban pályatársairól, élőkről és holtakról, kicsikről és nagyokról, fényben és árnyékban állókról, fölfelé szárnyalókról és öngyilkosságba menekülőkről. Az arcképek és történések mellett vidám, csípős, pikáns, néha kegyetlen tréfák, kiszólások is tarkítják ezt a három részre bontott furcsa monológot, melynek műfaja színháztörténet, önéletrajz, panaszkönyv - és egyik sem. Inkább szeszélyes kanyargású commedia dell'arte-szerű, de tudatosan előkészített rögtönzés. A legmulatságosabb - s egyben a legszívszorítóbb - színpadi műfaj, a tragikomédia hangja dominál benne.