"Haiku és hidegtű. A haldokló Város még egyszer felül, tükörbe néz, és megbocsát magának. Bence Ottó sürgönytömör lírát rak faltól-falig, tömbökbe sajtol egy-egy városnegyedet. Hajléktalan pakolja sittes zsákját ilyen szakszerű-takarékosra. A mulandó pillanat érzékisége teszi kiszolgáltatottá. Ha húsz év múlva téved olvasó a Látvány körútra, régésszé teszi majd az emlékezés. Hermann Ildi tekintetében nincs szánalom. A kép a hidegre tett részvét igazolása. A fotós tisztessége, hogy magát sem tartja különbnek azoknál, akiket lebuktat. Bence és Hermann. Álompár. A minimalista fényírónő széljegyzeteket fogalmaz a manierista szóképész bekezdései mellé. Egyfelé néznek, de két külön világba..."