Dolgozatom középpontjában azok az ”apaéhes” nők állnak, akik azon túl, hogy nem kaptak elegendő szeretetet, törődést, odafigyelést édesapjuktól, számos sérelmet szereztek, melyet azt gondolom, valamilyen formában életük végéig magukkal cipelnek. Mindeközben azzal a vággyal és elhatározással lépnek ki a szülői ház küszöbén, hogy egyszer egy harmonikusan működő családi légkört teremtenek, mely boldogságra képes utódok felnevelését teszi lehetővé. Dolgozatom írása közben arra kerestem a választ, hogy a korai apai bánásmód miként befolyásolja a személyiség és életünk alakulását? A választ oly módon kerestem, hogy mindeközben azokra a területekre fektettem nagy hangsúlyt, melyek azt gondolom, hogy jelentős mértékben meghatározzák felnőttként az életünk. Így került figyelmem középpontjába a felnőttkori kötődés, párkapcsolati elégedettség, az önértékelés, és szubjektív jóllét érzésének megélése. Azt gondolom, hogy a rossz szülői bánásmód hatással lesz a felnőttkori kötődésre, mely pedig befolyásolja azt, hogy a személy milyen mértékű elégedettséget érez párkapcsolatában. Továbbá azt gondolom, hogy azok a nők, akik rossz szülői bánásmódban részesültek gyermekként, alacsonyabb önértékeléssel rendelkeznek, és kevésbé elégedettek az életükkel, mint azok a társaik, akiket gyermekkorban édesapjuk nem bántalmazott.