A szakdolgozat célja a házi segítségnyújtás gyakorlatának vizsgálata Tuzsér és Mándok településeken, különös tekintettel a roma és nem roma ellátottak, valamint a gondozók tapasztalatainak összehasonlítása. A kutatás középpontjában a szolgáltatás minőségének, a gondozók figyelmességének, és az ellátottak elégedettségének feltárása állt. Az adatgyűjtés kérdőíves és interjú módszerekkel történt, amely mindkét település szociális alapszolgáltatását érintette. Az eredmények alapján megállapítható, hogy mindkét településen a gondozottak többsége elégedett a házi segítségnyújtás színvonalával, azonban kisebb különbségek mutatkoztak az etnikai hovatartozás észlelésében és a gondozók figyelmességének megítélésében. A roma gondozók jelenléte több esetben pozitívan befolyásolta az ellátottak biztonságérzetét és a szolgáltatás emberközpontúságát. A dolgozat rámutat arra, hogy a házi segítségnyújtás sikerességének kulcsa a gondozók empatikus attitűdje, a személyes odafigyelés, valamint a kulturális érzékenység erősítése.