Jelen dolgozat három központi pszichológiai konstruktum, nevezetesen a reziliencia, kötődés és – egy egyre inkább népszerű kutatási terület – az önegyüttérzés kapcsolatát hivatott feltárni. A dolgozatban szereplő elméleti háttér a biztonságos kötődés és a reziliens személyiség kapcsolatát hivatott ismertetni. Az önegyüttérzés újabb kutatási területnek bizonyul, ugyanakkor egyáltalán nem elhanyagolandó a pszichológiai jóllét szempontjából, hiszen az önegyüttérzés képessége pozitív irányban befolyásolja a mentális egészséget, csökkenti a szorongásos tüneteket, valamint depressziót. Az önegyüttérzés, valamint a reziliencia magasabb foka protektív tényező lehet a megterhelő, nehéz élethelyzetekben, melyek kialakulásában egyes kötődési mintázatok is közrejátszanak. Feltevésünk szerint a biztonságos kötődés összefüggést mutatnak a reziliencia magasabb szintjével, valamint a bizonytalan/elkerülő kötődés negatív irányú kapcsolatot mutat a rezilienciával. Feltételezzük, hogy az önegyüttérzés mediáló szerepet játszik a biztonságos kötődésre jellemző alskálák, valamint a reziliencia között. A kutatás külön-külön is kitér a három pszichológiai jelenségek vizsgálatára, melyeket csoportközi összehasonlítás során vizsgáltunk, illetőleg kíváncsiak voltunk az önegyüttérzés mediáló hatására, mely mediáló hatás érvényesül a kötődési stílusok, valamint a reziliencia között. Ezen kívül korrelációs vizsgálatokat is végeztünk a kötődés, reziliencia és önegyüttérzés összefüggéseinek feltárására. A kérdőíves kutatásban 213 fő vett részt, melyben három validált kérdőív felvétele történt meg. Kutatási kérdésünk a kötődési stílusok és a reziliencia közötti kapcsolat feltárása volt, melyek közt pozitív korrelációt feltételeztünk a szakirodalmi áttekintés alapján. Ezen kívül az önegyüttérzés mediáló hatását is kutatni kívántuk.