Szakdolgozatom megírása során a pedagógus kiégés témakörében mélyültem el. Kutatómunkámat a szakirodalom megismerésével kezdtem. Mivel a problémakör az utóbbi 30-40 év során vált egyre fontosabb területté, ezért a megjelölt forrásmunkák elsősorban ezekből az évekből származnak. Első célkitűzésem az volt, hogy körüljárjam magát a fogalomkört, értelmezzem a kiégés fogalmát. A szindróma, amely elsősorban a segítő foglalkozásúakat érinti, a túlzott stresszfaktorokra, illetve a felhalmozódott megoldatlan külső és belső konfliktusokra nyújtott emocionális válasz, de fiziológiai téren és mentális téren is komoly tünetei vannak. Azért fontos, hogy pedagógusok körében ezzel a területtel foglalkozzunk, mert csak kompetens felnőtt taníthat kompetens gyermeket, tehát a kiégett tanító, tanár csökkent munkaköri alkalmassága a gyerekeket is negatívan érinti. Emellett a kiégés nem csupán a munkakört érinti, hanem a pedagógus személyes életét is negatívan befolyásolhatja. Szakdolgozatom készítése során a kiégés prevenciós lehetőségeit, illetve a már kiégett pedagógusok kezelésének alternatíváit is megismertem. Azt gondolom, előnyös volna, ha szélesebb körben ismertté válnának a különféle megküzdési stratégiák, illetve tréningek.