A népesség számának alakulását alapvetően a születések és a halálozások egyenlege határozza meg. Az előbbi többlete természetes szaporodást, az utóbbié természetes fogyást idéz elő. Az utóbbi időben megnőtt a nemzetközi vándorlás jelentősége, amely erősítheti vagy fékezheti ezeket a folyamatokat. 1990 és 2006 között a magyar népesség lélekszáma a születések és a halálozások egyenlegéből adódóan mintegy 560 ezer fővel csökkent, ugyanakkor a nemzetközi vándorlás eredményeként megközelítőleg 260 ezer fővel gyarapodott. Így a tényleges fogyás mértéke 298 ezer főt tett ki. 2006. január 1-én a népesség lélekszáma 10 millió 77 ezer fő volt, szemben az 1990. évi 10 millió 375 ezerrel. A családalapítási szokásokat hosszú időszakon keresztül a fiatalkori házasságkötés és a fiatalon vállalt anyaság jellemezte. A fiatalok döntő többsége a házasságon alapuló családi élet híve, ugyanakkor elfogadhatónak tartja a házasságon kívüli párkapcsolatot és gyermekvállalást. A házasságkötések csökkenő száma azzal is összefügg, hogy egyre nagyobb teret hódít a hivatalos bejegyzés nélküli együttélés, az élettársi kapcsolat. Ez okozza a házasságon kívül született gyermekek számának és arányának jelentős növekedését. Megváltoztak a gyermekvállalási szokások, aminek legfőbb jellemzője volt, hogy a nők egyre idősebb korban és egyre kevesebb gyermeket vállaltak. Ennek oka lehet a biztos egzisztencia utáni vágy, és az, hogy a nők egyre nagyobb hányada tartotta fontosnak, hogy karriert csináljon a munkájában.