"Amennyiben az előttünk alkotó történetírók egy szót sem szenteltek volna a történettudomány méltatásának, akkor talán szükséges lenne, hogy mindenkit a történeti művek buzgó tanulmányozására ösztönözzünk... De mivel nemcsak néhány történetíró, hanem valamennyi, szinte kivétel nélkül, s nem is csak úgy futólagosan, művének kezdetén és végén azt szokta fejtegetni, hogy a történelem tanulmányozása a közéleti tevékenységnek a legjobb iskolája és gyakorlása, s azzal, hogy elénk tárja a másokat ért sorscsapásokat, szinte egyetlen tanítómesterként készít fel arra, hogy saját sorsunk szeszélyes fordulatait emberi voltunkhoz illő méltósággal tudjuk elviselni..." (Részlet az Első könyvből)