"Nem is tudom elmagyarázni, hogy ez milyen érzés... Amikor először bementem a tévébe, csak én tudtam, ki vagyok, honnan jöttem, mit akarok. Szerintem ugyanolyan emberként jöttem ki, de most már ismer a fél ország. Tudják, hog ki vagyok, mi vagyok, még azt is, hogy hol van tetoválás a testemen. Szóval ismert lettem. Én meg csak ülök és vigyorgok, mindenkinek puszit adok és autogramot osztogatok. Próbálok kedves lenni. De ennél többet nem tudok adni, hiszen nem is ismerem őket. Ők ismernek engem a tévéből, és szeretnek, közel éreznek magukhoz. Olyan is van, aki a lányának vagy éppenséggel az unokájának tekint. A szerelmes levelekről már nem is beszélve..."