Hogyan nyújthatunk támaszt lelki válsággal küszködő embertársainknak egy olyan világban, amely egyre kevésbé kínál hiteles értékrendet? Mit mondhatunk egy beilleszkedésre látszólag képtelen fiatal fiúnak, aki valójában szenvedélyesen szomjazza, bátran és szabadon keresi az igazságot? És milyen vigasszal szolgálhatunk egy súlyos műtét előtt álló idősödő férfinak, akire felépülése után is csak a magány és a kemény munka vár? Mit meríthet a jézusi tanításból egy keresztény lelki vezető ilyen esetekben? Ilyen kérdések foglalkoztatták Henri Nouwent, amikor ezt a viszonylag korai művét írta, miközben maga is egyetemi oktatóként és lelkészként dolgozott. Ilyen kérdések foglalkoztatták Henri Nouwent, amikor ezt a viszonylag korai művét írta, miközben maga is egyetemi oktatóként és lelkészként dolgozott.