Diplomamunkám a hortobágyi deportálásoknak állít emléket. 1950 és 1953 között erőszakos társadalomátalakítás és mezőgazdasági kísérletezés áldozatául esett több, mint 2500 család, akiket a Hortobágyra deportáltak. Itt embertelen körülmények között szállásolták el őket és kemény fizikai munkát végeztettek velük. A tervemben szerettem volna érzékeltetni az elhurcoltság érzését, hogy mi akik nem voltunk áldozatok is átérezzük ennek a súlyát. Az út és az út végén a hely ahová megérkezünk, teremti meg az emlékezés helyét. Az út során ért behatások változást indíthatnak el bennünk, hogy megérsük a múlandóságot, a természet erejét és hogy nekünk kell emlékeznünk, ugyanis a múlt eltűnik a szemünk elől.