Szakdolgozatom témájaként a lovas terápia által nyújtott lehetőségeket szeretném vizsgálni. Egyre népszerűbb a gyógyításban, az orvostudományban, a rehabilitációs programokban, a gyógypedagógiában. A szülők szívesebben választanak a megszokott „négyfal” közé zárt rendelői kezelés helyett valami más, természet és állat közeli terápiás módszert. A téma nemcsak a gyermekek miatt áll hozzám nagyon közel, hanem azért is, mert 7 évig én magam is lovagoltam. Nagyon közel állnak hozzám a lovak, saját tapasztalatomból tudom, hogy közelségük és az emberrel való kapcsolatuk milyen lelki folyamatokat generál, illetőleg milyen lelki folyamatok rehabilitációjára képes. Mint sport, a lovaglás már a 19. század második felében kiemelkedő szerepet kapott a magyar társadalomban is, nem kis feladata volt ebben Gróf Széchenyi Istvánnak, történelmi múltunkra hivatkozva pedig gyakran emlegetjük önmagunkat lovas nemzetként. Én elsősorban a sporttevékenységek kapcsán kerültem a lovak közelébe, mert számomra a sport és az egészséges életmód nem egyszerű tevékenység, hanem életforma.