Napjainkban egyre növekszik azoknak a munkavállalóknak a száma, akik nehezen tudnak egyensúlyt teremteni a munka és a magánélet között. A munkafolyamatok egyre összetettebbé válnak, egyre több tényező befolyásolhatja és nehezítheti a mindennapi munkavégzést. A munkaidő elteltével mindenkinek szüksége van a minőségi pihenésre, valamint a családjával és a barátaival töltött időre. A munkaidő eltelte azonban nem feltétlenül jelenti a munka tényleges befejezését. A mindennapi stressz, a túlterheltség, a fáradtság szinte minden munkavállalót érint világszerte, azonban hosszú távon ez különböző egészségügyi problémákhoz vezethet. Ennek következtében pedig szükséges egy rugalmas szabályozás kialakítása, amellyel megvalósítható, hogy minden munkavállaló megtalálja az egyensúlyt a munka és a magánélet között. Kutatómunkám során arra a kérdésre keresem a választ, hogy a Munka Törvénykönyvének legutóbbi módosítása hogyan és milyen mértékben segíti az Európai Uniós jogszabályokban meghatározott elvek és célok, az Alaptörvényben foglalt alapjogok, valamint az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló 2003. évi CXXV. törvényben meghatározott alapelvek érvényesülését.