Az elmúlt néhány évben különös figyelmet fordítanak az olyan toxikus vegyületek képződésére, amik az ivóvízben megjelennek. A vízkezelési eljárások során kémiai és biológiai fertőtlenítést is alkalmaznak. A kémiai fertőtlenítések során erélyes oxidálószereket használnak, mint például klórt, klór-dioxidot és ózont vagy ezek kombinációját. Az ivóvízkezelésben a klórozás bevezetése csökkentette a szennyezett víz által terjedő betegségek miatt évente bekövetkező halálozások számát. A vízben lévő szerves anyagok oxidációjával különféle fertőtlenítési melléktermékek (DBP) képződhetnek, amelyek potenciálisan rákkeltők és káros egészségügyi kockázattal járó hatással vannak az emberi szervezetre. A DBP-k közé soroljuk a trihalometánokat (THM), alkánok/alkének halogén származékait, nitrileket, aldehideket, valamint a haloecetsavakat (HAA). Ezek a vegyületek nyomnyi mennyiségben megtalálhatók az ivóvízben.