My, Her, Our Stories: Survivance and Trauma Healing in Twenty-First Century Biostories by Native American Women

Abstract

A traumaparadigma mára már nem kizárólag az orvosi és pszichiátriai szférára korlátozódik, hanem a mindennapi diskurzus részévé vált. Noha az irodalomban továbbra is él az érdeklődés a téma iránt, az amerikai őslakos kontextusban megjelenő kulturális ábrázolásai nagymértékben ki vannak téve annak a veszélynek, hogy az eurocentrikus tudományos világ – annak áldozattá tételre épülő retorikájával együtt – saját céljaira használja fel őket. Őslakos és telepes mentálhigiénés szakemberek legújabb kutatásai traumaterápiás paradigma dekolonizációja és indigenizálása céljából elkezdték beépíteni azokat a posztkoloniális, feminista és őslakos elemzéseket, amelyek a trauma klinikai okai helyett a társadalmi és politikai gyökereket tárják fel, bemutatva a telepes gyarmatosítás, a rasszizmus, valamint a fizikai és kulturális népirtás generációkon átívelő kollektív hatását. A téma mellett annak megfogalmazásának műfaja is létfontosságú. Az amerikai indián nők önéletrajzai – mind az írásbeliség előtti, mind kortárs formáikban – csak a közelmúltban kerültek előtérbe. Értekezésemet a kutatásban fennálló elméleti hiányok feltárása motiválja, a telepes-gyarmatosító áldozati narratívái helyett az őslakosok túlélési történeteit hangsúlyozva. Disszertációm a trauma elméletek nyugat-központúságát vizsgálja és azt a lehetőséget tárja fel, hogy a gyógyulás reményében hogyan lehetne a területet a kortárs amerikai őslakos nők élettörténeteihez igazítani. Álláspontom szerint azáltal, hogy a kortárs indián női élettörténetek az elszenvedett károk helyett a vágyott elemeket hangsúlyozzák, történeteik az egyéni és kollektív túlélésről szóló narratívákká válnak. A túlélés legfontosabb mechanizmusa a helyreállítás: az episztemológia helyreállítása a történetmesélésen keresztül, a nőiesség helyreállítása az anyai szubjektivitáson keresztül, valamint a földdel való rokonság helyreállítása az őslakosok térbeli koncepcióin keresztül. Az újraértelmezett múlt pedig kiegyensúlyozott identitás- és közösségérzetet eredményez. A téma tárgyalása hat amerikai őslakos nő életrajzának részletes szövegelemzésén alapul: Elissa Washuta (Cowlitz) My Body Is a Book of Rules (2014) és White Magic (2021), Alicia Elliott (Tuscarora) A Mind Spread Out on the Ground (2019), Toni Jensen (Métis) Carry: A Memoir of Violence on Stolen Land (2020), Joy Harjo (Mvskoke) Poet Warrior (2021), és Linda Le Garde Grover (Anishinaabe) Gichigami Hearts: Stories and Histories from Misaabekong (2021). A szövegalapú elemzés a trauma elmélet, az életrajzi írások kutatása és a Gerald Vizenor-féle „survivance” elmélet metszéspontjában helyezkedik el. Kutatásom interdiszciplináris jellegének köszönhetően az elemzési keret más elméleti irányzatokból, elsősorban az őslakos feminizmusokból is merít. Az őslakos feministák által alkalmazott, a gyarmati ideológiák leleplezésére és a szuverenitás érvényesítésére szolgáló „faj” és „nem” elemzési kategóriáira támaszkodom, a felelősség és a viszonosság elveire összpontosítva, amelyek az őslakos feminizmus alapját képezik. A disszertáció hat fejezetében visszatérő motívum az indigenizált emlékezet azon célkitűzése, hogy helyreállítsa azt, amit „elloptak”. A történetek megőrzése és az azok által megtestesített őslakos ismeretelméletek középpontba állítása a telepes gyarmatosítás által okozott károkból való gyógyulás kifejezése. Kutatásom célja, hogy új megközelítéseket nyújtson a traumáról, az önéletrajzról és a dekolonizációról szóló diskurzushoz, őslakos tudósok felbecsülhetetlen értékű elméleti munkáit felhasználva. Értekezésem témájának fontosságát egyaránt igazolják az őslakos szerzők dekolonizációs törekvései és a telepes gyarmatosító kultúra sokszínűségre, méltányosságra és befogadásra irányuló kezdeményezései, amelyek az őslakos hangoknak egyre nagyobb teret adnak. Disszertációm célja, hogy a női élettörténetek elemzésén keresztül őslakos feminista alapelvek segítségével igazolja az őslakos identitástudat « survivance » jellemzőit. The trauma paradigm has shifted from being exclusive to the medical and psychiatric realms to being part of everyday discourse. Though literary interest in the subject has been continuing, its cultural representations in the Native American context are broadly liable to appropriation by Eurocentric academia with its underlying victimization rhetoric. With a view of decolonizing and indigenizing the trauma therapy paradigm, recent research by Native and settler mental health professionals have started incorporating postcolonial, feminist, and Indigenous analyses that recognize the social and political, instead of the clinical rationale of trauma, with the introduction of the enduring, intergenerational collective impact of settler colonialism, racism, and physical and cultural genocide. Meanwhile, not only is the topic vital but also the platform for its articulation. In this respect, despite the established autobiographical practices both in their pre-literate and contemporary forms, only recently have American Indian autobiographies by women surfaced as a compelling point of entry to Native American literature. My discussion is motivated by addressing a theoretical gap in research and proposes reorienting the emphasis away from settler colonial narratives of victimry towards Indigenous stories of survivance. It examines the Western centricity of trauma theory and probes the possibility of indigenizing the field in contemporary Native American women’s biostories, with the promise of achieving healing. I argue that women reclaim and remember past and ongoing memories of traumas to turn them into narratives of individual and collective survivance by shifting the perspective of research from a damage-based to desire-based one. The major mechanism of survivance emphasized is restoration: of epistemology through storytelling, of the feminine through maternal subjectivities, and of kinship with land through Indigenous spatial conceptualizations. Such restoration requites a balanced sense of identity and community through a reconfigured knowledge of the past. Addressing the topic pends upon a close textual analysis of six biostories by Native American women, namely, My Body Is a Book of Rules (2014) and White Magic (2021) by Elissa Washuta (Cowlitz), A Mind Spread Out on the Ground (2019) by Alicia Elliott (Tuscarora), Carry: A Memoir of Violence on Stolen Land (2020) by Toni Jensen (Métis), Poet Warrior (2021) by Joy Harjo (Mvskoke), and Gichigami Hearts: Stories and Histories from Misaabekong (2021) by Linda Le Garde Grover (Anishinaabe). The text-based analysis sits at the intersections of trauma theory, life writing studies, and Vizenorian survivance. Over the interdisciplinarity of my research, the analytical framework integrates insights from other theoretical strands, chiefly Indigenous feminisms. Specifically, I draw on Indigenous feminists’ use of race and gender as categories of analysis to expose colonial ideologies and assert sovereignty while focusing on the principles of responsibility and reciprocity that make up the fulcrum of Indigenous feminism. What reverberates throughout the six chapters of the dissertation is the potential of an indigenized memory act in restoring what has been “stolen.” Therefore, remembering stories and their enactment of Indigenous epistemologies is at the heart of healing efforts from the ravages of settler colonialism. This investigation aims to contribute novel insights to the discourse on trauma, autobiography, and decolonization while utilizing the invaluable theorizations by Indigenous scholars. The interest in this topic is equally motivated by the necessity for recentering Indigenous voices in the larger context of decolonization on the part of Indigenous peoples and Diversity, Equity, and Inclusion (DEI) schemes on the part of settlers. In no way does this discussion claim to hold absolute truths nor push for reform. It is, however, an attempt among many other scholarly ones to advance Indigenous resurgence and return to culture through reactivating Indigenous feminist tenets.