A dolgozat a vasmunkások vallási és kulturális megjelenítését vizsgálja történeti és irodalmi szempontból. Kiindulópontja az a megfigyelés, hogy ezek a munkások gyakran archaikus, kvázi-szakrális viselkedésformákat követnek. Három fő tétel köré épül az érvelés: a munkás mint a teremtő istenség segítője; a rituálék, anyagok és szerepek történelmi állandósága; valamint a munka egykori szakrális jellegének fokozatos elvesztése. A szerző olyan teoretikusokat von be, mint Mircea Eliade, V. J. Propp és a szláv folklór kutatói. Az elemzett irodalmi művek között szerepel Gogol „Karácsony éjjel” című elbeszélése, valamint Osztrovszkij „Az acélt megedzik” című regénye. A dolgozat párhuzamokat von múltbéli rituálék és a modern munkásábrázolás között. Összetett kulturális és ideológiai olvasatot nyújt, amely új értelmezési lehetőségeket kínál.